A végtelen kékség ölelését csak egy lágy homokos part választja el egymástól a festményen, ezáltal megtöredezi a látóhatárt. A mű ugyanakkor egy mininalista hangulat révén hív útra, hogy kicsit egyedül legyél, kilépj a megszokott hétköznapokból. Ebben az értelemben vett egyedüllét nem a magányosság jelképe, sokkal inkább a felesleges terhektől, ingerektől való teljes és végleges megszabadulás. A távolban ringatozó kis piros vitorla ezt a folyamatot szemlélteti, ami által egyre távolodni tudsz a parttól, az életeted rossz irányba terelő hullámaitól, fogságban tartó érzelmektől és beidegződésektől. Ennek fényében ez a mű az elengedés allegóriájaként értelmezhető.
30x40 cm
2025
