Hogyan maradhat hiteles egy nő, egy olyan korban, amikor a szépség elvárásai mesterségesen megalkotott ideálokhoz igazodnak? Hogyan maradhatunk egyediek, amikor a digitális világ társadalmi normákat átalakító erői a sablonokat dicsőítik? Ez a festmény egy erőteljes reflexió ezekre a társadalmi kèrdésekre. A tükör előtt álló nő tulajdonképpen nem önmagát látja viszont, hanem a társadalom által elvárt tökéletesített, idealizált változatát. A vibráló absztraktos háttér a közösségi média sterilizált, ám túltelített vizuális környezetèt èrzékelteti, ahol minden szebbnek és tökéletesebbnek látszik, mint a valóságban. A túlzás nem véletlen, a karikatúraszerű arc a mesterséges szépségmaszk kifigurázása. Az irónia helyett mégis a feszültség és érzékenység kap helyett a vásznon. A mű egyben bemutatja azt is, hogy a valódi, természetes arc sokkal könyebben és hitelesebben tudja közvetíteni az èrzelmeket. Az igazi arc az önazonosság feltétele.
70x50 cm
2025
